2 hét után újra visszatértem a munkahelyemre. Nehezen bírom. És még csak 10 óra...
Tomi úgy állt fel miközben öltöztettem, hogy az ő feje és az én orrom erőteljesen találkozott...
Úgy érzem magam, mint akit orrba vágtak. És tényleg. De túléltem, nem volt olyan vészes, mint gondoltam. holnapig még ezt a 8 darab tampont el kell viselnem az orromban, aztán indulhatnak a turbinák, friss levegő gyere be, horkolás takarodj!
Azért a hapci ilyenkor kicsit karcos. És sűrűn csavarja...
Holnap önszántamból szétveretem a pofám. Ambulánsan. Félek....
Utálom, hogy ennyire csúnya vagyok. Nézem azokat a fotókat, amikre véletlen rákerültem, és azon csodálkozom, hogy miért nem hánynak azok az emberek akik körülöttem vannak. Csináltak egy interjút velem az egyik újságban, amihez kértek fotót tőlem, de nem véletlenül nem küldtem magamról... Hányok
Azért ma vettem egy új drótszamarat :)
Mivel lassan közeledik az óvodai beiratkozás időpontja, nekem is ez foglalja le néha a gondolataimat. Hova írassam a törpét. Tudom, óvónénit és nem elsősorban óvodát kell választani. De azt hogy? Legtöbb esetben azt mondják, hogy azt sem tudják, jövőre hány csoportot indítanak, kik lesznek az óvónénik, nemhogy azt, hogy Tomi hova kerülne. Szóval volt A, B, C, ...ZS opció, és úgy döntöttem, rábízom a sorsra. Lehet mázlink, és kikaphatunk egy tök jó gondozót akivel kölcsönösen szimpatizálnak ott ahol mindenki más rémtörténeteket mesél, és lehet egy melléfogás is ott, amit én az ideális, kiszemelt ovinak tartok. Szóval a tanácstalanságom miatt rábízom magunkat a sorsra, max akkor keresünk valami másik ovit, amikor ezt szarnak ítéljük. Persze, hogy mit jelent az "ez az ovi", még nem tudjuk, mert a körzethatárok megint változni fognak. A legjobb lenne, ha még itt a bölcsiben, ezekkel a gondozókkal tölthetne Tomi egy évet. Imád idejárni, ugrál örömében, ha mehet bölcsibe. Kicsit félek a váltástól, de szerencsére az még odébb van. Addig még túl kell élnem egy hétfői orrműtétet amitől akkutan fosok...De tényleg.
Micimackó:
Kórosan mézfüggő szenvedélybeteg, aki mindent megtesz, hogy napi adagjához hozzájusson (fára mászik, méhekkel csípeti össze magát, stb). Ha nem kap mézet, mély depresszióba esik, gondolkodása lelassul, tökéletesen alkalmatlanná válik mindenfajta társadalmi-közösségi, kooperatív jellegű tevékenységre.
.jpg)
Malacka:
Totál idióta szegény. Szellemi fogyatékos (dadog, képtelen értelmesen fogalmazni, és bizonyára dyslexiás is), és növésben is erősen visszamaradt példánya fajtájának. Mivel képtelen másokkal megértetni magát, állandó kisebbrendűségi komplexus gyötri, nem is beszélve arról, hogy még a leghétköznapibb dolgoktól is fél. Kórlapján szerepel még akut klausztrofóbia és a biztonságérzet totális hiánya is.
Tigris:
Megalomániás tévképzetes elmebeteg, a veszélyesebb fajtából. Meg van győződve arról, hogy a tigrisek a többi élőlény felett állnak, így a Százholdas Pagony önjelölt kiskirályát tisztelhetjük benne. Übermensch-szindrómájához az árja tigris fajhoz való beteges ragaszkodás, túlfűtött rasszizmus társul. Közösségekbe beilleszkedni képtelen, a társadalom magányos számkivetettje ő, aki elszigeteltséget tettetett vidámsággal, és állandó pótcselekvésével, az ugrálással próbálja meg kompenzálni.
Füles:
Súlyosan depresszív alkat (emo). Öregkorára belátta, hogy élete egy kudarc, egzisztenciája pedig valahol a béka segge alatt van. Nem tudott összegürcölni egy lakásravalót, ezért – míg társai jó meleg, fűthető odvas fákban vészelik át a teleket – meg kell elégednie egy huzatos fatákolmánnyal, ami Tigrisnek köszönhetően minden második nap tönkrezúzódik. Ez a gyökértelen élet, valamint a seggen fityegő műfarok – Milne-nál minden bizonnyal az impotencia szimbóluma -, amivel a többiek állandóan baszogatják, egyszerűen elviselhetetlenné teszi az életet Füles számára. Öngyilkos is lenne, ha depressziója nem totálisan passzív magatartásban ütközne ki, és ha nem félne az újabb kudarcoktól (“mi van, ha nem sikerül?”).
Kanga:
Elvált asszony, egyedül neveli gyermekét – kell-e többet mondani? Az állandó házimunka és rosszcsont kölyke hamar kikészítették Kanga idegeit. Ráadásul – mivel Ausztraliából emigrált bevándorló -, idegennek érzi magát a Százholdas Pagony mérsékelt égövi élővilágában. Ennél pedig már csak kóros férfihiánya a rosszabb: igen régen kamatyolt már, és ezt beteges tisztaságmániáján próbálja levezetni – vár az igazira, aki sosem jön el.
Zsebibaba:
Csonka családból származó egyke, ennek köszönhetően anyuci szeme fénye, és mint ilyen, egészségtelenül elkényeztetett gyerek. Zsebibabának mindig mindent szabad, senkitől nem kap egy jó nagy maflást, akármit is csinál. Ugyanakkor a Pagony lakói – elsősorban édesanyja – nem fordítanak elég időt az iskoláztatására, így biztosak lehetünk benne, hogy felnőttkorára Zsebibaba elkallódott tehetség lesz, aki egy idő után majd az alkoholhoz vagy a droghoz fordul, hogy elfeledhesse a világ kegyetlenségét.
Nyuszi:
Az agresszív-neurotikus páciens iskolapéldája. Hétköznapi félelmeit felnagyítva el, ennek köszönhetően mindig van valami, amiért aggályoskodik, és mindig van valaki, akin aggályait – heves dührohamokkal és gyakran tettlegességig fajuló tombolással – levezetheti. Elviselhetetlen természetének köszönhetően világ életében agglegény volt, és egyenes úton van a bogaras vénemberség felé. A Pagony lakói utálják, de annyira szánalmas, hogy nem merik megmondani neki.

Bagoly:
A Százholdas Pagony legöregebb lakója, aki nem tud mit kezdeni a közte és a többiek között húzódó generációs szakadékkal. Hogy elfogadtassa magát, görcsösen igyekszik tudásával lenyűgözni őket, ám ez leggyakrabban tudalékosságba csap át, és még nevetségesebbé válik. Elsősorban a fiatalabbakat, Zsebibabát és Malackát próbálja megnyerni, aminek alapján joggal feltételezhetünk nemi pedofíliára való hajlamot is.
Robert Gida:
Hát, elég beteg kiscsávó lehetett, ha összehozta a fenti elmeotthont…

1. Tegnap kijöttünk a bölcsiből délután, és elkezdett fel-alá ugrálni és futkosni örömében, miközben azt kiabálta: "Újra szabad vagyok, újra szabad vagyok!"
2. A délutáni sétában kicsit elfáradt és egy rövid szakaszon megbeszéltük, hogy cipelem (hoppázik). Mikor leraktam, rámnéz, és közli: Anya, ez szép csapatmunka volt!
1 hetes jubileumát ünnepeljük a cumimentességnek. Történt ugyanis, hogy Tomi egyik délután a bölcsiben beleejtette a cumiját a klotyóba pisilés közben. Persze nem adtam neki oda, csak fertőtlenítés után, amiből nagy balhé kerekedett. De végül így is sikerült egy méretes aftát begyűjtenie, és annyira fájt a szája, hogy nem evett napokig semmit és még a láza is felment. Ekkor döntöttem úgy, soha vissza nem térő alkalom, most kell elvinnie a klotyómanónak a cumit. Az első éjszaka elég katasztrófális és hosszú volt, de aztán egyre könyebb lett: Mára már alig kéri a cumit, és elfogadta, hogy a klotyómanó elvitte. Annyira sikerült összekötni a fájdalmat a cumival, hogy első napokban még kevésbé emlegette a cumit, mint most. Néha az ujjával a szájában alszik el, de az sem általános. Talán ovis időszakra már csak egy dedós szokás lesz:)
Apropo ovi. Hova irassam oviba Tomit???? Ez most az egyik nagy problémám...
RSS